Gyerekkorom kedvenc játéka volt a sátorépítés... asztal szék, takarók...lexikonok nehezéknek...
Ötévesen a kedvenc játékom egy műanyag indián tomahawk volt, ekkor kértem nagymamámat, hogy varjon nekem rojtos nadrágot, kabátot...hát nem vart :-) (az első igazi rojtos indián dzsekimet magam vettem az indiánok őshazájában...) kicsit késöbb amikor a tomahawk már ciki lett volna hogy ott lóg az oldalamon elkezdtem az indiános könyveket bújni...előszőr a regények, aztán pedig még késöbb a kultúrájukról szóló cikk, könyv, interjú bármi!Bármerre sodródtam, bármit csináltam mindig a háttérben ott volt a fantasztikus életfilozófiájuk, vallásuk, gondolkozásuk...
"Minden a testvérem!" - a kő, a fa, a szarvas, a fű, a patak....
Amikor a harmincadik telemet is megértem találkoztam Devalonnal az északamerikai pikuni feketeláb törzsből származó indiánnal. Résztvettem a szertartásain, elkísértem útjaira, míg egyszer egy izzasztókunyhó szertartáson a Pinto Horse/Foltos Ló nevet adományozta nekem...
Három éve van saját igazi indián sátram...